Aktuális statisztikák szerint az Európai Unió tagállamainak fiataljai között 4% az, aki vállalkozik, vagy tervez saját vállalkozást. Ehhez  képest a hazai átlag jelentősen alacsonyabbnak bizonyult, mindössze 1-1.5%. 

Ettől pedig teljesen függetlenül, egy civil összefogás keretében megjelent a FELÉPÜLÜNK című film, amely öt drogbeteg életút interjúit mutatja be, a kontrollvesztéstől a felépülésig.

Mindegyik szereplőnél megjelent a veszélykereső, kockázatvállaló magatartás...vagy, ha úgy tetszik, vállalkozói attitűd.

2006 és 2008 közt, a budapesti Megálló Csoportban és a Belvárosi Tanoda Alapítványnál zajló "Szenvedélybetegek Speciális Munkaerőpiaci Képzése" című projektben közel félszáz problémás hátterű, anyaghasználó fiatallal interjúztunk, és hasonlóak voltak a tapasztalatok a személyiségfeltáró interjúkat követően. 

Ezeket a nem teljesen reprezentatív méréseket, vagy inkább "megérzéseket" használva alkottunk egy elméletet, amely talán alaposabb kutatást igényelne: mekkora átfedés van az anyaghasználó, kockázatkezelő fiatalok, és a 1-1.5% -os , vállalkozói attitűddel rendelkező fiatalok közt?

Komolyabb kutatás nélkül is felállítható az a nem is túl merész hipotézis, hogy valószínűleg nagy...

A drogos fiatalokat mindenki problémaként azonosítja, de mi lenne, ha szektorközi szinten eljátszanánk azzal a gondolattal, hogy fordítsuk meg ezt...és tekintsünk rájuk potenciális nemzetgazdasági erőforrásként.

Az anyagozáshoz szükséges személyiségjegyek nagyban hasonlítanak a vállalkozói attitűdhöz. A kérdés csak az, hogy megfelelő beavatkozással az anyagosokra jellemző szenzibilitást, kreativitást és kockázatvállalási attitűdöt pozitív mederbe tudjuk e terelni.

Ez a poszt csupán egy gondolatébresztő, de reméljük, legalább egy-két vita erejéig mind a szociális szféra, mind a gazdasági élet szereplői megihletődnek ettől.