A hazai civil szervezetek finanszírozási modellje döntő többségben a hazai és európai uniós pályázati forrásokra épül.

Ezen források azonban néhány éven belül, a 2020-ig tartó EU programozási időszak lejártával drámaian csökkenni fognak.

A civil szervezetek számára alternatívát jelenthet a cégekkel való együttműködés, és az ebből kinövő CSR, vagyis társadalmi felelősségvállalás programok megvalósítása.

A másik fontos kitörési pont pedig a "crowdfunding", vagyis a közösségi finanszírozás lehet. Ez gyakorlatilag olyan, mint a TV-s tehetségkutató: a "közönség" dönti el hogy kire küldi az sms-t, vagyis, jelen esetben azt, hogy kinek juttatja el az adományát. Ennek elengedhetetlen feltétele a szervezetek esetében a széles társadalmi beágyazottság, és a transzparencia jelleggel való működés. Minél több az elérhető ember, annál több a potenciális támogató és szimpatizáns.

Érdekes módon hazánkban először a start-up vállalkozások körében jelent meg a fogalom a mostani, XXI. századi formájában. Természetesen "adományozás" néven már ismerünk hasonló jelenséget, de ezt hagyományosan a nagy, főként egyházközeli szeretetszolgálatok illetve az újonnan létrejött, már friss és innovatív gondolkodásmódot képviselő szervezeteknél vehetjük észre (lásd például Bike Maffia, akik pusztán közösségi alapon látják el a hajléktalanok étkeztetését, kiegészítve így az állami szerepvállalást).

Akárhogy nézzük, egy átlagos magyar ember, vagy civil szervezet számára a crowdfunding, a közösségi finanszírozás és az adományozás fogalmai tisztázatlanok, és mint norma, még nem épült be társadalmilag elfogadott értékek közé.

Ennek okairól hosszasan lehetne vitatkozni, de e helyett itt egy példa, hogy igenis, meg lehet csinálni: a Sea Sheperd Conservation Society, a világ egyik leghatékonyabb és legmenőbb környezetvédelmi szervezete lassan négy évtizede működik KIZÁRÓLAG közösségi finanszírozásból: és erre nagyon jó okuk is van. De kezdjük az elején:

1971-ben megalakul a Greenpeace. Az egyik alapító egy fiatal srác, Paul Watson saját társait is bírálja, amiért nem elég hatékony a szervezet. Ő sokkal inkább a "terepen" végzet munkát részesíti előnyben. Emberfeletti bátorságot tanúsított, mikor Kanada partjainál egymaga hajózott be két társával ( Robert Hunter és dr. Paul Spong) egy sebesült cet és egy bálnavadász hajó közé egy gumicsónak "fedélzetén", hogy megakadályozza aRz állat halálát. ( tavaly egy díjnyertes dokumentumfilm, a How to Change The World elevenítette fel ezt az időszakot)

Az akciót csodával határos módon élte túl, és mint tudjuk, ami nem öl meg az megerősít: 1977-ben kivált a Greenpeaceből, és megalapította a Sea Shepherd szervezetét, amely az vizek élővilágát hivatott megmenteni.

A srác a gumicsónakból nem finomkodott sokat: igazi lázadó punk-ként kezdett bele a munkába. Napjainkig meglehetősen radikális a szemlélete, nem csoda, hogy az FBI öko-terrorista-ként tartja számon.

De mi az, amiben radikális Paul Watson Kapitány és az ő szervezete?

- Paul Watsont nem érdekli, ha akár fizikailag ütköznie kell egy bálnavadász hajóval ahhoz, hogy megakadályozza egy állat halálát (bár alapelv, hogy emberi sérülés nem történhet az akcióik során).

- Paul Watson kizárólag önkéntesekkel dolgozik, mert igaz ugyan, hogy képzetlen a személyzet, de aki önként megy oda, annak biztos, hogy stabil belső motivációi vannak.

- Paul Watson és a Sea Sheperd csapata 39 éve kizárólag közösségi finanszírozásból tartják fenn magukat. Olyan hírességek támogatják őket, mint Bridget Bardot, a híres színésznő, Anthony Kieds, a Red Hot Chilli Peppers énekese, vagy épp korunk egyik legkeresettebb férfiszínésze, Christian Bale.

Az alábbi TedX előadáson első kézből származó bepillantást nyerhetünk erről:

És mit értek el ezzel?

A szervezet híres arról, hogy soha, egyetlen államtól, vagy hivatalos szervtől sem fogadott el támogatást. Sőt, az ilyen jellegű felajánlásokat inkább visszautasították. Az Európai Unió környezetvédelmi bizottságának nagy összegű támogatásának zsebre vágása helyett például inkább nemzetközi bíróság elé citálták az egyik tagállamot, Dániát, az erkölcsileg megkérdőjelezhető bálnavadászati tevékenysége miatt.

Ez a hozzáállás, ami kétségtelenül kiveri a biztosítékot sokaknál, viszont az tuti, hogy a Sea Shepherdre sosem mondják majd azt, hogy "eladta" magát, és lassan 40 éve nemzetközi szinten működik (hajóflottákat tart fenn, önkénteseket toboroz, online kampányokat folytat a tengeri élővilág védelme érdekében, stb.), komoly eredményeket ér el -érezhetően kevesebb a levadászott bálna, vagy a lehalászott hal azokban a térségekben, ahol kampányokat indít a szervezet- egész egyszerűen azért, mert a amíg a halászhajók a környezetvédőkkel viaskodnak a tengeren, addig nem tudnak az ottan élővilággal "foglalkozni".

És ebből fakad az is, hogy a szervezet teljesen politika-és kompromisszum mentesen tud működni, elvei mellett kitartva.

A Sea Shepherd talán a legradikálisabb példa a független  forrásteremtésre, de épp ezért egy civil szervezet számára mindenképp innovatív példa az amit csinálnak.

A szervezet magyar nyelvű Facebook oldalán és honlapján nyomon követhető a tevékenységük. Az oldalt a szervezet magyarországi képviselője szerkeszti, aki eddig hét antarktiszi bálnavédelmi kampányban vett részt, és akivel a napokban egy interjú jelent meg a VeganGster oldalán, ez ITT olvasható.