Az Open Air Rádió és a VOLT Produkció szervezésében idén nyáron az Akvárium Klubban, a VOLT, a Sziget és a Strand fesztiválon lezajlott B-oldal fotókiállítás jótékonysági árverésén Szűcs Barbara összes fotója elkelt, és így 1.045.000 forint gyűlt össze a Baltazár Színháznak, az ország egyetlen olyan színtársulatának, amely értelmi sérült színészekből áll.

A rendhagyó kezdeményezés motorja, egyben az Open Air Rádió oszlopa, Pritz Péter válaszolt a kérdéseinkre.

 - Számtalan kérdés vetül fel elsőként egy ilyen kezdeményezés kapcsán, de mivel te egy budapesti srác vagy, aki főleg zenei körökben ismert, a CSR Debrecen blogját pedig elsősorban debreceni civil szervezeti és cégvezetők olvassák, ezért muszáj lefutni a kötelező kört: ki az a Pritz Péter, és mi az az Open Air Rádió?

Húsz éve vagyok zenei újságíró (Z magazin, Freee magazin, Wan2), és tíz éve műfordító – elsősorban Charles Bukowski magyar hangja, de én fordítottam Hunter S. Thompson Félelem és reszketés Las Vegasban című alapművének második kiadását is, valamint számos zenei biográfiát és önéletrajzot. Többek közt a Red Hot Chili Peppers két könyvét, egy Metallica biót, egy Jimi Hendrix könyvet, Duff McKagan önéletrajzát, és az Amy, a lányom című kötetet, amit értelemszerűen az apja szerzett. Emellett kisebb-nagyobb megszakításokkal tizenvalahány éve rádiós műsorvezető és zenei szerkesztő vagyok.Az elmúlt három évben zenei szerkesztőként és szellemi szakmunkásként az Akvárium Klubnál működő Open Air Rádióban (is) dolgozom. Az Open Air Radio (www.openairradio.hu) egy zenei és kulturális netes rádió, amely résztulajdonosai révén kötődik a Sziget kft. és a VOLT Produkció által szervezett fesztiválokhoz. Igyekszünk egész évben csinálni a fesztivált, a lehető legszínvonalasabb módon.

- Az Open Air alapvetően egy média hordozó felület, amely zenei/kulturális tartalmakat hordoz. Mindenképp rendhagyó, hogy egy ilyen kezdeményezés/vállalkozás egy jótékonysági akcióba kezd. Honnan jött az indíttatás?

A szentimentális válasz az, hogy tök mindegy, mi ez, igazából ezt is csak emberek csinálják, akiknek van szíve meg lelke. A kevésbé szentimentális válasz pedig az, hogy az Open Air stábja szeretett volna a rádió égisze alatt egy olyan nagyobb megmozdulást szervezni, ami abban a popkulturális térben, amiben élünk, felhívja a figyelmet arra, hogy van itt egy netes rádió, amire érdemes figyelni.

-Hogyan fogadta a "közvélemény", illetve  az OAR közönsége  a dolgot?

Az akváriumbeli megnyitónak júniusban nagy sikere volt. Ahhoz képest, hogy „csak” egy fotókiállításról volt szó, sokan eljöttek, a visszajelzés pedig abszolút pozitív volt. A legjobb az volt, hogy a 25 képből mindenki mást nevezett meg kedvencnek, amiből azt vontuk le, hogy mindegyik fotó jól sikerült, hisz nem egy vagy két képre összpontosult a figyelem. A kiállítás utána leköltözött a VOLT fesztiválra, a Szigetre és a Strandra. A fesztiválokon már nyilván nehezebb volt felmérni a visszhangot – nem álltunk ott naphosszat a képek mellett –, de amikor álruhában fel-feltűntünk a kiállítás helyszínein, azt láttuk, hogy élvezettel értelmezgetik az emberek a fotókat – amik ugye magyar zenészek bevonásával készült, újraértelmezett lemezborítók voltak. Olyan zenekarok lemezei, mint  például a Red Hot Chili Peppers, a Rolling Stones, a Nine Inch Nails, a U2, a Joy Divison, a Guns N’ Roses, vagy magyar vonalról a KFT, a Sexepil, a Kispál és a Borz, a Nyers, az Anima és a Bizottság. A Szigeten volt például egy magyar srác, aki egy fél órán át lelkesen magyarázta a magyar zenekarok lemezeihez készült új borítókat külföldi haverjainak, és olykor-olykor hangosan felröhögtek. Az egyik legjobb visszajelzés ez volt.  

- Miért a Baltazár Színház került kiválasztásra, mint támogatott?

Mindenképpen olyan alapítványt szerettünk volna támogatni, akik művészettel foglalkoznak, és mivel a Baltazár Színház egy nagyon szimpatikus és heroikus vállalkozás, őket választottuk, mert mi is nagyon szimpatikusak és heroikusak vagyunk.

- Szűcs Barbara fotóművész hogyan került a képbe?

Barbara egy sokrétű és érzékeny lelkű fotós, aki nagyon otthon van portréfotózásban, és mivel jó néhány képe, illetve egy képsorozata is jelent már meg az Open Air Rádió honlapján, vele képzeltük el a dolgot, annál is inkább, mert hamar meg tudja találni alanyaival a közös hangot, és a fotózáson úgy tudja instruálni őket, hogy nem is instruálva, hanem szeretve érzik magukat. Mint a gyerekek, akikre teljes odaadással figyelnek.

- Komoly nevek sorakoztak fel mögöttetek a jó ügy kapcsán: VOLT, Akvárium Klub, Sziget. Őket hogyan sikerült bevonni?

Mint említettem, a rádió társtulajdonosai a VOLT fesztivál alapítói, Fülöp Zoltán és Lobenwein Norbert, akik egyben az Akvárium Klub vezetői is. A rádió stábjával és főszerkesztőjével, Ligeti Nagy Tamással leültünk velük egy megbeszélésre, és felvázoltuk a koncepciót meg az elképzeléseinket, ők hozzátették az ő ötleteiket, meglátásaikat, és megadták a startjelet. Azt például, hogy a kiállítás országos legyen és jótékonysági célt szolgáljon, Fülöp Zoltán vetette fel, mi pedig ennek baromira örültünk.

- A szervezés és marketing hogyan zajlott? És maga az árverés? 

Nagyjából én fogtam össze az Open Air, a VOLT Produkció és az Akvárium stábját, ami egyrészt azért sikerülhetett, mert a rádiós kollegáim-barátaim és a projekten dolgozó újdonsült munkatársaim is készségesen segítettek a szervezésben és a megvalósításban, másrészt azért, mert nem gondoltam bele, hogy mit vállalok. A fél év alatt több ezer e-mailt, sms-t, fb-üzenet küldtem, és legalább ennyi telefont intéztem. De élveztem. A marketinget és PR-t is mi magunk bonyolítottuk, elsősorban Wágner Gábor barátommal, de szintén besegítettek a rádió, a VOLT, az Akvárium és a Sziget munkatársai, akiknek ezúton is köszönjük a munkájukat. Ők a meg nem énekelt hősei ennek a történetnek.Maga az árverés pedig, amire ez az egész ügy kifutott – őszintén mondom, nem PR duma – várakozáson felül jól sikerült. Nem is a résztvevők száma miatt elsősorban, hanem a hangulat miatt. Sok közegben voltam már életemben, és általában meg tudom fogalmazni, hogy milyen volt a hangulat, de ez esetben nem igazán találom rá a szavakat. Ha költői akarok lenni, akkor azt a hülyeséget mondanám, hogy „selymes”. Nem baráti, nem lelkes, nem finoman felfokozott, izgatott és örömteli, hanem mindez egyben, és ezen túl, hát: selymes. Annak, hogy az összes fotó elkelt – amellett, hogy tényleg szuper jó képek lettek – nagy szerepe volt Baksa-Soós Attila rock ’n’ roll és kultur-polihisztornak, aki úgy vezette le az árverést, mintha egész életében ezt csinálta volna, pedig először tette.

- Kik vették meg a képeket?

Nyilván nem titok, de nem kaptam rá felhatalmazást, hogy elmondjam, kik vettek képet, de a VOLT tulajdonosai mellett leginkább magánemberek, akiknek ezúton is köszönjük, hogy támogatták a nemes ügyet. 

- Terveztek e hasonló akciót, vagy ez egyszeri és megismételhetetlen eset volt?

Már az árverés alatt beszélgettünk arról, hogy ha legközelebb valami hasonló dologba fogunk, akkor azt majd így meg úgy kéne csinálni, erre meg arra kéne figyelni, szóval a lelkesedés megmaradt, szándék van, de ebben a pillanatban még nem tudjuk, mit fogunk kitalálni. Egyelőre örülünk annak, hogy ezt sikerült megvalósítani. 

Aki utólag megnézné a képeket és a hozzá kapcsolódó videókat, kattintson IDE. 

Rendezvényfotók: Hegyi Júlia Lily